Senki nem születik tökéletes vezetőnek, hanem tapasztalat által, fokozatosan lesz az ember azzá. A vezetőnek át kell mennie válságokon, amelyek katalizálják, hogy önmagát újra és újra meghaladva továbbfejlődjék – mondja Joós István. A tanácsadó a nagybetűs Vezetővé válás útjáról beszélt a HR Portálnak.
Honnan a korszakos név?
A korszakos név válságok ajándéka. Vezetőként először önző módon voltam sikeres, aztán kiégtem, kínlódni kezdtem, életközepi válságba kerültem, és ezért kezdtem magamat fejleszteni. Amitől átmenetileg megint jobb lett. Én pedig azt hittem, hogy megvan a megoldás, hogy az önismeret, önmagunk fejlesztése a problémáimra a válasz. Míg aztán ez a létmód is válságba jutott. Minden önismeretem dacára is egyre rosszabbul ment, míg végül magam további fejlesztése helyett felrúgtam mindent és egy új, szakmailag ismeretlen, de lelkesítő projektbe kezdtem, ami mintegy varázsütésre újra sikert hozott. A korszakos név azon a saját tapasztalaton alapszik, hogy az önző, az önfejlesztő és a lelkes korszak munkahelyi (és magánéleti) kihívásai nagyon eltérők, és a hozzám forduló emberekkel végzett munka alapján mindenki mást is hasonló állapotokban látok és tapasztalok.
A vezető útja válságokkal teli- hirdeti a beharangozó. Mit jelent ez?
Megfigyelesem, hogy bukni nem egyszerűen jó, de fontos, értékes, szükséges, sőt szükségszerű. Amolyan beavató próba szerintem a válság, ami nem azt jelenti, hogy bármit elrontott volna az ember, hanem, hogy továbblépni, új létmódba, új korszakba váltani időszerű. A válság, pontosabban a válság idején érzett szenvedés a változásnak, tehát önmagunk meghaladásának a katalizátora, és így a válságok az ember útjának talán még a sikereknél is fontosabb mérföldkövei, amolyan beavató próbák, amik a vezető, tehát a sikeres és boldog ember útján kihagyhatatlanul fontosak.
Miben segít a vezető útja model egy vezetőnek?
Nagyszerű a kérdés, köszönöm szépen! Először is abban, hogy sok mindent megmagyaráz az eddig érthetetlennek tűnő események közül. Hogy miért nem megy már, ami nehány éve még jó volt, miért hülye a főnököm, miért furák a beosztottaim, hogyan működhetnék a környezetemmel itt és most jobban, állapotuk függvényében mit fontos és mit felesleges a munkatársaktól vagy partnerektől várjak.
Másodszor abban is segit, hogy a válság rendben van, sőt fontos, mások is átmentek nagyon hasonló elethelyzeteken, a legsikeresebb emberek is, tehát nem vagy rossz, nem rontottad el, minden rendben, normális ami történik.
Harmadszor a továbblépéshez ad világos irányt. Sőt szinte konkrét térképet ad, mert nehány kérdés alapján el tudunk a korszakos ábrán helyezni, ami így azt is pontosan mutatja, hogy a következő időszak fejlődési feladata, sőt akár a konkrét lépés akkor most micsoda.
Negyedszer pedig a munka és a magánélet harmonizálásaban tudunk segíteni. Ugyanis az ember munkahelyi állapota nyilvánvalóan kihat a magánéletére, és a magánélet állapota beszédes a munka állapotát illetően. „A Vezető Útja” modell magánéleti kihívások megoldásában is segít, mégpedig úgy, hogy ennek eléréséhez munka és karrier terén, a boldogulás és siker útján léphet az ember velünk tovább.
A cikk forrása: HR Portál